Pimpék vs. Vértisztítók

 - Hova megyünk? - kérdezte Cherry. Csak úgy tudott lépést tartani Lusannel hogy ha kocogott.
 - Mondtam. - mondta unottan Lusan - A többieket mutatom be.
 - Ja.. oké.

Nick és Don

Nem sokára le értek a kastély főbejáratához. A hatalmas vas- és fa ajtó előtt jegesmedve szőnyeg, fekete bőr kanapék fehér párnákkal, üveg dohányzó asztal, és egy csillogó mély barna bárpult volt, mögötte rengeteg energia- és alkohol tartalmú italokkal. De volt ott egy hatalmas kandalló is.
Az egyik kanapén Don ült egy szőke fiúval. ~Hogy került ide ilyen gyorsan?~ gondolta Cherry. A jegesmedve bunda szőnyegen kettő lány ült. Sakkoztak. A bárpultnál három fiú volt (egy a bárpult mögött, kettő pedig a magas székeken ült). És egy lány állt a kandalló mellet, és hegedült.
 - Mindenki! - tapsolt egyet Ryan - Ő itt Cherry. Cherry Lylyen Blackwood.
 - Egy Blackwood. - állapította meg az egyik sakkozó, kék macskaszemű lány.
 - Mi a franc bajotok van a nevemmel? - csattant fel mérgesen Cherry. - Mi olyan nagy dolog azon hogy Blackwood vagyok??

 - Semmi. - mondta a szőke fiú - Én Nick vagyok. - mélyen Cherry szemébe nézett, amitől a lány fehér arcán piros foltok jelentek meg.
 - Nem adna neki valaki egy normális ruhát? - húzta el a száját a macska szeművel sakkozó zöld hajú lány.
 - Mi bajod van a ruháimmal? - nézett végig magán Cherry. Fekete-fehér csíkos, kötött pulcsi volt rajta fekete farmerrel.
 - Olyan... pimpés - húzta fel undorodva az orrát.
 - Medaline! - kiabált hirtelen Rachell - Ne csinálj úgy, mintha jobb lennél a pimpéknél!
 - De hisz jobbak vagyunk! - tárta szét a karját Medaline
 - Medaline... - a hegedülő lány leengedte a hangszert, és letámasztotta a kőfal mellé. - Nem vagyunk jobbak náluk. Ők a jobbak nálunk.
 - De... - Medaline levegő után kapkodott
 - Nincs de. Mi egyszerű gyilkosok vagyunk. Vértisztító korhadék lakók. Semmi több. - Szőke haja örvénylett körülötte, ahogy megfordult, és elindult a folyosó sötétjébe.
 - Tudod... - Jocelyn üres tekintettel meredt a szőke lány után - Runa igazat beszél.
 - De akkor is kéne a Blackwoodnak valami ruha. - mondta az egyik bárszéken ülő, fekete hajú fiú. - Ez tiszta vér.
Cherry ijedten nézett újra magára. Most már ő is látta a fekete farmerján a sötét foltokat. Át nézett a válla felett, és így megpillanthatta az alvadt vérrel mintázott pulcsijának hátulját.
 - Majd én keresek neki valamit! - Lucy megfogta Cherry könyökét, és magával rángatta a lányt, fel a második emeletre.
Lucy szobája nem sokban különbözött Cherryétől. Maximum annyiban, hogy az ágyon kék volt a selyem takaró, és a sötét fából készült fésülködő asztalon tömérdek smink tornyosult.
 - Öm... ezek jók lesznek? - ugrott hirtelen Cherry elé Lucy egy piros kockás inggel, fekete fodros szoknyával, és egy szintén fekete nyaknál cipzáros pulcsival.
 - Ahha... - válaszolt Cherry, miközben elvette Lucy kezéből a ruha darabokat. - Köszönöm.

Rémgyilkosok

 - Mi bajod a nevemmel? - kérdezte kissé felháborodottan Cherry
A fiú mit sem törődött a lánnyal, kirohant a szobából. - Meril! - vizhangzott a folyosón a fiú kiabálása.
 - Hé! - ugrott fel a lány - Hova mész?
Nem érdekelte, hogy mezítláb volt, és az sem hogy nem ismer ezen az átkozott helyen semmit, a fiú után rohant. A hatalmas kastély lépcsőit vörös plüss szőnyeg borította, fáklyák világították meg a folyosót. A lépcső korlátja fából volt, a lány elnyomta a késztetést, hogy lecsússzon rajta.
Végül egy modern konyhában találta magát. Az acél borítású konyha pulton egy rózsaszín hajú, lila szemű lány zöldségeket vágott fel. Arcán undor halvány fintorából kilehetett találna hogy nem éppen a répa a kedvenc étele. Morgó hang tört fel a torkából, és meg villantak alsó- és fölső- hosszú, hegyes szemfogai. Bal szeme alá mintha egy csillagot égettek volna tüzes vassal. Piros trikót viselt, a nyakán pedig fekete szalaggal felkötve egy csengő himbálózott, ami minden egyes apró mozdulattól csilingelő hangot hallatott.
Mellette, ott állt a fekete hajú fiú. Éppen azt magyarázta hogy a "vadászat közben talált csaj Blackwood".
 - Baj van? - tudakolta halkan Cherry. A lila szemű lány csak akkor vette észre hogy ott van. Olyan hirtelen fordult meg, hogy Cherry azt hitte, a csengő leszakad a szalagról.
 - Ő az? - kérdezte a lila szemű.
 - Jap - bólintott a fiú.
 - Elmondanátok hogy mi a franc folyik itt?! - fakadt ki Cherry
A másik lány vetett egy mérges pillantást a fiúra, majd Cherryhez fordult - Én Rachell Billith vagyok, de mindenkinek csak Rach. Ez a pasi pedig - itt oldalba bökte a fiút - Lusan Withewoltc. Ez itt a Szálló. Lusan ide hozott téged, mert a farkasmacskák megettek volna. Igaz, hogy harmad vérben pimpék, de előszeretettel esznek pimpehúst és isznak a pimpék véréből
 - Mi az a pimpe? - vetette fel a kérdést Cherry
 - Olyanok mint te... akarom mondani emberek.
 - És.. ti is emberek vagytok?
 - Nem.
 - Akkor? Ti mik vagytok??
  Sok féle képen hívnak minket. - szólalt meg Lusan. - Korhadéklakók, Alvilágizsaruk, Vértisztítók, Igazságosztók, Szörnyvadászok, Rémgyilkosok.
 - A Rémgyilkos az egy szóvicc - tette hozzá gyorsan Rachell - Érted? RÉMgyilkos, BÉRgyilkos.
Cherry üres tekintettel bámult a lányra.
 - Mi bajotok a nevemmel? - kérdezte színtelen hangon
Rach megmerevedett, és a szeme sarkából Lusanre pillantott. De a fiú, nem is nézett rá; a hűtőnek nekidőlve tanulmányozta Cherry személyigazolványán lévő fekete-fehér fényképet.
A levegőben a feszültség szinte kézzel fogható volt. Cherry olyan erősen szorította az öklét, hogy beleremegett a keze.
Hirtelen egy lány és egy fiú rohant be a konyhába. Teljesen egy formák voltak.
A lány hirtelen megtorpant, és olyan meglepetten bámult Cherryre, mintha akkor látott volna életében először albínó lányt - Ez kiez?
 - Lucy, ő Cherry Lylyen Blackwood - válaszolt Rach, furcsán kihangsúlyozva a vezeték nevet - Cherry, ők itt az ikrek. Lucinda és Don Ritwile. Lucindát hívd csal Lucynak, kivéve ha idegesíteni akarod, - kacsintott Cherryre - akkor Lucindának.
 - Akkor ő Lucy... - pillantott Lusanre Cherry.
A fiú bólintott. - Cherry, gyere. Bemutatlak a többieknek.

Amnézia

Cherry hirtelen kinyitotta a szemét. Kékes köveket látott. A gerince fájt. A szájában vér ízét érezte. Reszelősen vette a levegőt. Nagy nehezen ülő helyzetbe küzdötte magát. Egy kastély szobájában lehetett. Piros, selyem takarós ágyon volt. A szoba többi részét nem bírta kivenni a szeme előtt lebegő fehér foltok miatt. De várjunk csak...! Ezek nem is foltok! Cherry egy mozdulattal arrébb söpörte tejfehér haját. Ekkor vette észre hogy nincs egyedül.

 - Hát... felébredtél. - eresztett meg egy félmosolyt az ajtóban álló, fekete hosszú hajú fiú, mély heggel az arcán.
 - Me... meddig aludtam? - dörzsölte meg zavartan a szemét a lány, mintha csak arról akart volna meggyőződni, hogy nem álmodik-e.
 - Szerintem kómában voltál - nekidőlt az ajtó félfának - De hét napig. Lucy azt hitte, hogy már fel sem kelsz.
 - Ki... ki az a Lucy? - kérdezett újat Cherry. Félt feltenni a kérdést, hogy hogyan került ide.
A fiú közelebb lépett az ágyhoz, és már teljesen elmosolyodott - Az egyik vadászat során találtunk meg, az egyik sikátorban - válaszolt Cherry gondolataira -  Elvesztetted az emlékezetedet. Nem akartalak ott hagyni. Ha nem hoztalak volna magammal, a farkasmacskák megettek volna. - felnevetett, mintha egy picit is vicces lett volna az előbbi mondata.
 - De... én nem ezt kérdeztem! - pirult el egy kicsit a fehér hajú lány.
 - De erre gondoltál. - a fiú leült az ágyra, kinyújtotta a kezét, és megfogta Cherry csuklóját. A lány még vörösebb lett. - Tudod.. van egy ilyen... hogy is mondjátok ti? Tetoválás... igen, az! Tetoválásom, amitől ideiglenesen, és homályosan, de azért látom a gondolataidat. - Kifordította Cherry kezét, és kitapogatta a pulzusát. - Nincs pulzusod. - közölte teljes nyugalommal, mintha csak azt közölte volna vele, hogy természetes fekete. Előre nyúlt, hogy a nyakán is kitapogassa. - A nyakadon sincs. Lejjebb csúsztatta a kezét, és a lány szívére tette. Cherrynek a nyelvére kellet harapnia, hogy vissza fogja a pofonra induló kezét - A szíved sem ver. Mint ha nem is élnél.
 - Élek. - mondta a lány, mereven a fiú arcát bámulva.
 - Hogy hívnak? - kérdezte hirtelen a fiú.
 - Hogy.. hívnak? - ismételte - Már mint...
 - Mi a neved? - ismételte a fiú
 - A.. a nevem?? - hatalmas szemekkel pislogott - Nem.. nem emlékszem...
 - Öm... - a fiú a plafonra nézett. - Emlékszel valamire? A támadásból?
 - A.. támadásból??
 - Áh! - ugrott fel a fiú és megrázta magát, mint amikor a kutyák amikor vizesek. - Tudtam! Tudtam! Tudtamtudtamtudtam hogy nem szabadott volna! Mért is hagytam hogy a vadászösztönöm hajtson!
 - Miről beszélsz? - Cherry érdeklődve figyelte a fiút, aki mérgesen fel-alá járkált a szobába.
 - Miattam vagy amnéziás! - fordult hirtelen felé. - Ha inkább veled törődök, és nem a farkasmacskákkal, akkor nem ugrott volna neked az egyik kölyök. Az csinálta a sebeket a karodon. - Cherry tejfehér jobb karjára mutatott, ahol hatalmas karmolás nyomok voltak. - Van belőlük a hátadon is. És szerintem meg is harapott - itt mintha kirázta volna a hideg. - Meg akart enni.
 - Tőle kaptam... a... am... amnéz...amnéziát? - próbálta kibetűzni.
 - Lerúgott a harmadik emeletről. - bámult rá a fiú - Beverted a fejed, és csoda hogy megúsztad törött csont nélkül. - gondolkodott el.
 - Hogy hívnak? - kérdezte a lány.
A fiú tekintete a lány nyakára vándorolt. végig nézett a karmolás nyomokon, majd a fekete farmerjának a zsebéből valami teglatest szerűség dudorodott ki. - Add azt ide! - kapott oda a fiú. Kirántotta a zsebéből a tárgyat, ami egy személy igazolvány tartó volt. - A neved... - a kezéből kiesett a kártya - Cherry Lylyen Blackwood...